Valóban a legnépszerűbb játék a világon, mind a résztvevők mind a szurkolók számát tekintve, de mi ennek ez oka?

Miért van például az, hogy a Barcelona és a brazil válogatott sztárja, Ronaldinho gyermekként „csak a labdarúgásnak élt”? A játékért lelkesedõ résztvevők és szurkolók lelkében kell a választ keresnünk, de számukra ez annyira magától értetődő, hogy nehéz az okokat világosan megfogalmazni.

A játék egyszerűségének biztos nagy szerepe volt elterjedésében, ugyanis bármilyen labdával, mindenféle talajon lehet focizni. Amikor az utcai ill. grundfutball volt közkedvelt mindenhol, mielőtt a közlekedés zaja átvette volna a gyermekzsivaj helyét, a spontánul szerveződött kispályás játékok teremtettek fantasztikus tanulási környezetet és lehetőségeket a fiatal játékosoknak. Teljesen belemerültek a gyerekek az „itt és most” képzeletében és varázslatában, zabolátlan élvezetében, barátságos versengésben a vereség félelme nélkül, és a labdarúgás mozdulatainak és technikájának állandó ismétlésében. És mindez önszabályozó rendben, külső befolyás nélkül zajlott.

Ahogyan később a nagyszerű, sajnos azóta elhunyt Rinus Michels mondta egy UEFA konferencián:

„A jó edzők az utcai (grund) futball alapvető követelményeit használják a gyermekek, fiatalok képzésében és felismerik, hogy ezek az összetevők adják a természetes fejlődést és a leghatásosabb edzést a gyermekeknek”

Bár az utcai (grund) foci környezete egyszer és mindenkorra megszűnt létezni, a szellemisége tovább él a haladó, klubokra épülő futball-iskolákban.

Milyen okból ösztönözzük a szülőket, hogy inkább focizni vigyék a gyermekeiket és ne másik sportágat válasszanak?

Dr. Michel D’Hooghe, a FIFA Orvosi Bizottságának elnöke határozott véleménnyel bír ebben a kérdésben: „Én mindenképpen a csapat sportágak felé irányítanám a fiatalokat, mert ott olyan értékeket tanulhatnak meg, amikkel nem találkozhatnak az egyéni sportokban. A labdarúgás, a legnemzetközibb sport, elsősorban szociális esemény. Véleményem szerint a legjobb módja annak, hogy egy gyerek egy közösség, falu vagy város tagjává váljon, ha jelentkezik a helyi futballklubba”.

A helyi egyesület tagjának lenni ezért egy olyan életforma, ami elősegíti a társadalomba való beilleszkedést és együttélést, lehetőséget kínál a gyerekeknek hogy naponta fejlődjenek, barátságokat építsenek ki és jól érezzék magukat. A gyerekek számára a részvétel fontosabb, mint a győzelem.

Miljan Miljanic, a Real Madrid volt edzője is ezt erősíti meg, amikor azt mondja: "Gólt szerezni a legcsodálatosabb dolog a futballban - nem a trófeák vagy a pénz - és a gyerekek tudják ezt!”

A labdarúgás nem a felsőbb néprétegek sportja. Mindenki számára elérhető, függetlenül az életkorától, alkatától, bõrszínétől vagy vallásától. Valódi demokrácia a sportban, ami nevelést, egészséges életmódot, társadalmi lehetőségeket és sportbeli értékeket képvisel. A játék egy fantasztikus lehetőség mind az egyéni, személyiség- mind a sportági fejlődéshez. Bár nagyon egyszerű játék, mégis lenyűgöző a technikai megoldások és mozdulatok számtalan variációja. A tanulás „aranykora”, 9 és 12 éves kor között van, a gyerekek szenvedélyesen szeretik a labdát és órákat töltenek az alap technikai megoldások tökéletesítésével (dekázás, cselezés és labdavezetés, passzok, lövések, stb.).

A játék alapfogalmainak elsajátítása a kötetlen játékokon és az irányított gyakorlatokon keresztül szintén ennek a kornak a jellemzője.

A suhanó labdák, a hálók, a zöld gyepszőnyeg, a színes mezek, a pályát határoló szögletzászlók, a lelkes ellenfél és a barátok, csapattársak mind-mind ösztönző tényezők a fiatal játékosoknak. Az egyéni megoldásokat és a kreativitást díjazzák a futballban és a gyerekek élvezik a problémák megoldását és a kísérletezést. A fejlődéshez teljesen át kell adnod magad a gyakorlásnak, tanulni kell másoktól és nagy magabiztosságot kell sugároznod. Ahogy Marco Van Basten fogalmazott: „A játékosoknak rengeteg időt és energiát kell befektetniük a gyakorlásba, azaz önmagukba.”

Miért futballozunk?

Nézd a gyerekeket játszani és a válasz magától értetődő lesz.

Lelkesedést látsz a labda iránt, folyamatos cselekvést, játékosságot, együttmûködést, versengést, kötelességtudatot, kihívást, ünneplést, élvezetet és rengeteg energiát.

A gyermekek imádnak játszani; és élni, a labdarúgás által, egy vidámabb életet - ahogy azt Ronaldinho példája is bizonyítja.

fordította: ifj. Tajti József, UEFA "A"